22.fejezet

-Mark! Jössz?- guggolt le Zoey szerelme mellé. A fiú ránézett.

- Menjünk- szólalt meg kis idő múlva a fiú és felállt.

- Valami baj van?- nézett Zoey Mark sötét szemeibe, amivel a fiú ránézett.

- Nem, nincs semmi… Csak gondolkoztam…- mosolygott a lányra. Zoey boldogan ölelte át a karját és elindultak.

Olyan jó így. Érzem a szíved dobbanását a kellemes illatod. Imádom. Bárcsak örökre itt, együtt lehetnénk. Csak mi ketten, sehol senki rajtunk kívül. Nincsenek mutogató, bámészkodó emberek, rosszalló szavak. Csak te és én… Mi a baj? Tudom, hogy bánt valami. Nem akarod elmondani, de engem érdekel. Nem szeretem ha szomorú vagy.

Zoey, én úgy sajnálom. Tudom, hogy már régen volt amikor harcoltunk, de nem tudom magamnak megbocsátani, hogy ártottam neked. Bár akaratlanul, de fájdalmat okoztam neked és ez a lényeg. Miért nézel így rám?… Gyönyörű vagy. Teljesen elbűvölsz, nem bírom levenni rólad a szemem.

Mit nézel? Ne nézz így rám, elpirulok… Az arcod egyre jobban közeledik az enyémhez. Imádom. Nem tudok gondolkozni, egy hatalmas ködbe tapogatózom, látod, ide repítettél, de mégis a mennyországba. Hihetetlen érzés mikor megcsókolsz. Beleremeg minden porcikám. Szeretlek. Olyan jó amikor megölelsz, úgy érzem elveszek karjaid között. Nem akarom, hogy elengedj. Soha. Érzem a szíved dobbanását. Egybeolvad az enyémmel szinte.

-Na mi jár nekem? –kérdi Elliot, aki a földön feküdt, rajta pedig Rika.

-Mindenkinek jár valami, akinek meg nem annak pedig a szája – suttogta a lány a fiú nyakába és mélyen beszívta annak illatát, majd végigsimított az arcán. Elliot átkarolta Rika derekát. – Szeretlek – Elliot megborzongott, ahogy megérezte a lány leheletét a nyakán, még jobban megszorította Rikát. Sokáig feküdtek mozdulatlanul. Elliot lenézett szerelmére, aki a karjaiban aludta az igazak álmát. A lány hajába csókolt és az égre emelte tekintetét, ahol a csicsergő madarak szárnyaltak.

Égig repül a szívem, ha veled vagyok, Mark. A nap sugarai az arcodra sütnek és te itt ülsz mellettem. Az eget kémleled. Szeretném tudni, hogy mire gondolsz… Mi jár a fejedben? Olyan szótlan vagy ma.

Zoey szeme tágra nyílt. Mark úgy nézett rá, mint még soha. Szeretetteljes gyengéd szemekkel. A lány szinte elolvadt szerelme pillantásától, aki teljesen felé fordult. Végigsimította ujjait a lány arcán és magához szorította. Zoey értetlenül meredt maga elé. Valami nedves csorgott végig a nyakán. Könnyek. Mark könnyei. Átölelte a fiút és a fölsőjébe fúrta arcát. Nem tudta, hogy mi baja, de meg akarta nyugtatni. Felemelte fejét és Mark könnyes szemébe nézett, letörölte a fiú arcáról a könnycseppeket.

-Mi a baj?- kérdezte gyengéd hangon. Mark lehajtotta fejét.

- Én sajnálom. Nem akaratalak bántani. Nem tudok ezzel a tudattal élni, hogy fájdalmat okoztam neked – suttogta. Zoey értetlenül meredt a fiúra. Nem értette miről beszél… Hirtelen bevillant egy kép és egy hozzá társuló érzés. Iszonyatos fájdalom járta át a testét amikor a kés pengéje végigszántotta bőrét. Emlékszik még rá. Markra nézett.

- Nincs mit sajnálnod, tudom, hogy nem akartál bántani. Amúgy is, már jól vagyok - és tenyerével felemelte a fiú állát.- Mark ne emészd magad ezen, az nem te voltál. Tudom, hogy te szeretsz és képtelen lennél nekem fájdalmat okozni.

-De akkor is é…- Zoey Mark szájára tette a mutató úját és mérgesen nézett a fiúra.

- Ha mondom, mondom! Nincs akkor is! – és megölelte szerelmét. Mark mosolyt erőltetve arcára, ölelt vissza.

-Zoey szeretlek!

23.fejezet

-Zoey Hanson!- Zoey kábán felnézett a tanárra. – Legyen olyan szíves és ne aludjon az órán! – az osztály hangos kacagásban tört ki. A vörös hajú lány pirulva lejjebb csúszott a székén. – Tehát ott tartottunk, hogy…- a lány ennyi ideig tudott figyelni a tanárra, ugyanis ismét álmodozni kezdett szerelméről, Markról. Olyan jó volt az a nap, amikor elmentek kirándulni. Végre nyugodtan tudtak együtt tölteni egy egész napot. Csak ők ketten. Sehol az űrmanók, sehol senki. Igaz a többiek is a közelben voltak, de nem zavarták meg őket. Az egy igazán kellemes nap volt. De most… most elkezdődött az iskola, tanulni kell, így kevesebbet találkoznak ismét. Ráadásul Dren és a mutánsai is egyre többet rabolják az értékes időt.

- Te hallod! – Rika oldalba veregette padtársát, Zoeyt.

- He? – eszmélt fel a lány.

- Nézd Hirot! Azt a fejet nézd meg, úgy, hogy ilyet többet nem látsz! Hogy lehet valakinek ilyen hülye feje? – Zoey oldalra nézett. Az egyik osztálytársa tényleg nagyon érdekes arcszerkezetet mutatott be. A lánynak hirtelen nevethetnéke támadt.- Most mi van? Te is így nézel ki reggel! -Zoey arcáról lehervadt a mosoly.

- Nem is!

- Dehogynem. Csak kettőtök között az a különbség, hogy ő gyárilag ilyen – Zoey elvigyorodott. – Nem röhög! Né má! Má csak egy perc, azt csengetnek! – és valóban. Egy perc múlva megszólalt az óra végé jelző csengő. Ezzel egy időben ez narancssárga labda szerűség repült Rika felé. A lány elkapta és megnézte.

- Bonjour! J’ aime! Mandarin! – Rika átölelte a gyümölcsöt. – Mizu? Ja. Tényleg? Sztem is! Fini vagy! Tod? A franc. Én akartam ezt a tudtodra adni. Tök 6… Megehetlek? Egen. Nem fog fájni! Aha. Köszke! – Rika nagyon jól elcsevegett a kajával. Zoey kezébe temette arcát, bár már kezdte megszokni a lány hülyességeit.

- Mark! – Zoey felállt a székről, az osztálytársnői irigyen bámultak rá.

- Szia! Szia, Rika! – lépett hozzájuk Mark.

- Csa! – Rika peace jelet mutatva, teli szájjal, a fiúra sem figyelve köszönt.

- Tudsz jönni egy percre? – nézett Mark Zoeyra. A lány bólintott és egy csendesebb helyre sétáltak. Mikor odaértek Zoey a fiú szemébe nézett.

- Tessék?

- Ööö… Semmi. Csak veled akartam lenni… - a fiú magához ölelte a lányt. Zoey Mark mellkasára hajtotta fejét és mélyen beszívta a fiú ruhájának illatát. Behunyta szemét és hallgatta Mark szívdobbanásait. A fiú meglökte orrával Zoey nyakát és megsimította a lány vállát. Lassan közeledett Zoey arcához, hogy érzéki csókot leheljen annak ajkára. Hirtelen összerezzentek. Az iskolai csengő megszólalt. Ez az órák kezdetét jelezte. Mark és Zoey egymásra pillantottak. Halványan elmosolyodtak, majd folytatták a csókolózást. Kezük egybefonódott és ajkaik szétváltak. Boldogan hagyták el az iskola udvarát…

- „ A francba. Már megint lelécelt Markkal, engem meg hagyott itt dögleni egyedül ezen a dögunalom mittoménmilyenórán. Hogy menjé a francba Zoey! Lelépsz, vagyis tépsz. Akarom mondani tepersz, pasikat le, ha meg tekersz…akkor nyangázol. Itt fogok lajhárkodni még két órát…” – Rika lemondóan ejtette kezébe arcát. – „Nem baj! Ennek a lajhárnak még végig lajhárkodom az óráját, aztán sprint el.” – Öt percig figyelt a tanárra, majd elkezdte figyelni a falon tehénkedő pókot….

24.fejezet

- Tádám! Megjött a világ legszebb, legcsodálatosabb és természetesen legszerényebb embere! – ugrott egy fekete hajú, vörös kendős fiú, az utcán sétáló Rika elé.

- Mi van? - kérdezte a lány a táskáját húzva maga után a földön. – Mielőtt megkérdeznéd, NEM hiányoztál…

- Nem is azt akartam. Hanem azt, hogy imádsz-e… - mondta tárgyilagosan a fiú és kikapta Rika kezéből a táskát.

- Azt akarod, hogy istenítselek? – nézett rá a lány. Takemitsu nagyot bólintott.

- Emellett megszólításom ezentúl Kami-sama…

- Yo. Akkor Én leszek Chuck Norris - vágott közbe Rika. – Ha má itt vagy, nem láttál véletlenül egy Zoeyt vmi Mark nevezetű háziállatkával?

- Nyem. Éppen arra próbálok rájönni, hogy hol lakok. Nincs erőm holmi állatkertet keresgélni…

- De lúzer vagy! Nem tod, hogy hol laksz? Háhá! – nevetett Rika.

- Ha má itt tartunk, aszontad a kávézóban dekkoltok…

- Hja! – mondta a lány. – Úgy unom már…

- Mit?

- Hogy minden társaságban csak a szexről lehet beszélni… Beszéljünk a zenéről!

- Dugtál már zongorán? – bukott ki Takemitsuból a kérdés.

- Faszt beléd! – kiabált rá a fiúra Rika, aki szélesen elvigyorodott.

- Má meg volt! – és továbbsétált a lány táskájával, aki ledermedve állt meg. Kis hatásszünet után a fiú után rohant.

- Mark! Olyan jó itt! – mondta Zoey boldogan, szerelme egyik karját ölelve.

- Tudom – Mark az égre nézett. – De csak azért, mert te velem vagy – Zoey belepirult a gyönyörű szavakba.

- Szeretlek – suttogta a lány és Markra nézett.

- Én is – mondta Zoey szájába a fiú és forró csókkal pecsételte kijelentését.

- Most tényleg? Ne kamuljá! – szólalt meg Rika mikor beérte a sötét hajú fiút.

- Nem. Hazudtam! – közölte nyugodtan a fiú.

- A franc. Nincs mostanában semmi pletykálni való…

- Ne célozgass! Nem veszek semmit! – emelte két kezét maga elé Takemitsu.

- De te tuty, hogy tudsz vmit! A tanárom mindig aszongya, hogy a fiúk sokkal pletyisebbek a lányoknál. Ebből az következik, hogy te tudsz vmi jó szaftos fini törit! Jól mondom? - ugrott Takemitsu elé a lány. A fiú zsebre vágta kezeit.

- Nem – és kikerülte a lányt.

- Muháháhá! Tudom, hogy tudsz vmit, amit nem mondasz el, mert nem akarod, hogy Én is tudjam, mert akkor nem csak te fogod tudni, hanem Én is, és Én tudni fogom azt amit te. És Én tudom, hogy te tudod, hogy Én nem tudom, hogy te mit tudsz és ezt ők se tudják – itt Rika két fiúra mutatott. – hogy Én tudom, hogy te tudsz! De Én tudom azt, hogy Én tudom azt, amit te nem és te nem akarod tudni azt amit Én tudok. De te tudod, hogy Én akarom tudni azt amit te, de te tudod, hogy Én tudni akarom, ezért nem fogod tudtomra adni és te tudod, hogy ez nekem nem jó, ha Én nem tudok… - itt Rika abbahagyta, pedig szívesen folytatta volna, csak nagy sajnálatára hallgatósága elsétált. – Hé! Takemitsu! Toldd vissza magad! Én még nem fejeztem be! – futott a fiú után.

- Ooo… az meglehet! De Én már igen - azzal szalutált. – A kávézó itt van, erre voltam kíváncsi… - azzal besétált a fogadóba, Rika pedig utána…

- Csá! – üvöltött be a fiú. Erre Elliot szépen lassan felé fordult.

- Hello – köszönt a fiúnak, aki ledobta Rika táskáját a válláról és leült egy székre, miután megfordította azt. Rika is kihúzott egyet és lehuppant. – Mi van? Olyanok vagyok mint két lajhár…

- Miért ne? Képzeld el az u…

- Várj, el kell képzelnem! - mondta Elliot. – Elképzeltem.

- Hogy egész nap azt csináltam, amit egy lajhár!

- Igen? Mit is? – kérdezte a lány szerelme.

- Lajhárkodtam! Reggel délben és este! Nem csináltam semmit! Semmit! És miután meguntam, előről kezdtem! – mondta Rika öntelt pofátlan cápavigyorral.

- Gratulálok hozzá – szólalt meg kis fáziskéséssel Elliot.

- Te! Te zaklatod Rikát szexuálisan? – kérdezte Takemitsu a fiútól.

- Nem tudok róla. Az inkább az ő témaköre. Miért?

- Mert aszonta unja má, hogy mindenhol csak arról beszélnek – válaszolt Takemitsu.

- Rika drága! Nézzél Bambit! Abba szex nuku…- bunkózott Elliot.

- Abba is van, de tök 6… - felelte a lány.

- Tényleg. Akkor nézzél Micimackót! – ajánlotta a fiú.

- Az meg a drogról szól…

- Merhogy? – kérdezték a fiúk.

- Tigris ugrál- speed, Malacka parázik- bélyeg, Micimackó dölöngél- heroin, Füles lassú- fű. Tuty, hogy Róbert Gida a diller! - mesélte teljes átéléssel Rika.

- Huh… ezt a logikát…- mondta elismerően Takemitsu.

- Köszke. Igazam van? – kérdezte a lány.

- Most diplomatikus legyek vagy őszinte? – érdeklődött Elliot.

- Fő az őszinteség! Jó a segged! – vágta rá Rika.

- Oké. Te hülye vagy… Amúgy kösz…

- Ezt tőled bóknak veszem – kacsintott a lány Elliotra.

- Annak veszed aminek akarod… - vette fel ismét bunkó hangnemét a fiú.

- Olyan megható titeket ilyen családias hangulatban látni – szipogta Takemitsu.

- Családias hangulat… - Rika gondolkozva emelte állához egyik kezét. – Hazajön az iszákos apa, ez esetben Elli, jól szétveri anyát és gyereket, aztán iszik még egy sort. Begyújtsa a házat. De gondolj bele… Legyél optimista. Mondjuk, pont karácsonykor ég a ház. Van egy kisfiad és az angyalkától tűzoltó autót kér ajándékba. Ha ég a lakás, kap annyi tűzoltó autót…

- Házat gyújtani? Dehogy is! Ruha, anya, kölykök ki a házból, be nem engedni őket és akkor nem égetünk… - vágta rá Elliot.

- Azok meg szépen sunyin rá gyújtják az egész házat – mondta kárörvendő vigyorral a képén Rika.

- Ezért fogunk panellakásban lakni – ezzel Elliot átölelte Rikát.

- És milyen szép, ahogy tervezitek a jövőtöket… - Takemitsu a zsebkendőjével megtörölte a szeme sarkát.

- Megjöttünk! – rontott be Zoey, Markkal a nyomában.

- Berendezés marad! – szólt oda Elliot.

- Tudod, hogy szemét vagy? - nézett Zoeyra Rika.

- Aha.

- Ott hagytál döglődni annak a tehénnek az óráján – mutatott a lányra Rika.

- Azt hittem jól elleszel magadnak – védekezett Zoey.

- El is voltam… Te! Tudtad, hogy a falon egy bazi- nagy szőrös pók lajhárkodik? – váltott vidámabb hangnemet Rika.

- Nem.

- Na lányok, tipli. Tiétek a terep! – közölte Elliot, amint belépett pár vendég.