10.fejezet

Zoey és Rika az egész napot a suliban végig aludták, meg is jegyezték sokan , hogy rokonlelkek… Mark iskola után elhívta Zoeyt fagyizni, a lány örömmel vele is ment. Rika pedig hazament, és közben mint minden Pénteki napon, azon tanakodott, hogy bemenjen-e dolgozni. Most kivételesen úgy döntött, hogy a suliban töltött 4 óra ellenére elmegy dolgozni, bár egy kicsit rosszul érezte magát. Besétált a kávézóba ahol az ajtóban találkozott Wesleyel, aki nagyon sietett valahova. Aztán Elliot jött le a lépcsőn. Ránézett a lányra.

-Te meg hogy, hogy már itt vagy?- kérdezte és választ nem várva ismét megszólalt- Gyerünk dolgozni-adta ki az utasítást. Rikának ez nem tetszett ,és a munka ellen hangot is emelt.

-De Elliot!- és odasétált a fiúhoz, az rezzenéstelen arccal nézett végig a lányon- nem dolgozok, hiszen nincs itt egy vendég sem és a lányok sincsenek itt!

-De te itt vagy!- vágott vissza a srác kissé ingerülten.

-„Mi van? Nem szokott ilyen hamar bepöccenni”- gondolta Rika.

-És azért vagy fizetve, hogy dolgozz nem azért, hogy nekem ellent mondj!- a felvilágosító monológ közben Elliot a lány felé lépkedett, az meg hátrált. Mikor már Rika háta a falhoz ért, megtorpant, majd, hogy minél messzebb kerüljön a fiútól hozzányomta testét a falhoz. Elliot viszont csak közeledett… mikor odaért, kezét a lány feje fölé tette és nem azért, hogy támassza a falat….

-Érthetően fogalmaztam?- kérdezte. Rika csak a fejét rázta meglepetségében.

-Nem??!!- ekkor erősen megragdta, majd megszorította a lánynak mind a két kezét. Rika egy kicsit megijedt, de nem mutatta ki, ekkor már sejtette, hogy egy kicsit messzire ment. A lánynak kipirult az arca és ez vmiről árulkodott… Farkasszemet néztek, majd Elliot gondolt egyet… szórakozva lehajolt a lányhoz és durván megcsókolta. Ebben a csókban nem volt semmi finomság, csak egy férfi erőszakossága. Rika megpróbált ellenkezni, de nem tudott semmit sem tenni, mivel a srác feszesen tartotta karját. Ellenállásként erősen beleharapott a fiú nyelvébe. Az hátrakapta a fejét, majd egyáltalán nem finom mozdulattal felpofozta a lányt. Rikának az ütéstől a szája szélénél kiserkent a vére, szeméből könnyek szöktek ki. Elliot megfogta Rika állát és felemelte a fejét, majd immár nagyon gyengéden, mintha ezzel szeretne bocsánatot kérni a lánytól, csókot lehelt ajkaira. Rika megremegett, becsukta szemét és visszacsókolt. Arca lángolt, de nem csak a romantikus pillanattól. Elliot ezt észrevette, mert felegyenesedett és belenézett a lány csillogó szemébe.

-Te beteg vagy!- szólalt meg kissé aggódó hangon. Rika a fejét rázta. A srác kételkedve nézett rá, sokáig néztek egymás szemébe, addig ameddig Rika egyre homályosabban nem kezdett el látni. Majd nem bírt tovább lábon állni és zuhant a fejében lévő sötétségbe…. 

11.fejezet

 Elliot még időben elkapta az ájult lányt, nehogy a padlóra essen. Karjaiba zárva felvitte a szobájába és letette az eszméletlen Rikát az ágyra. Majd elindult, hogy kimenjen a szobából, de az ajtóban meggondolta magát és visszasétált a lányhoz, fölé hajolva csókkal búcsúzott a lány bizalmától. Tudta, hogy durva viselkedése miatt, úgy sincs semmi esélye sem a lánynál, akit még csak két hónapja ismer. Szégyellte magát: még soha nem ütött meg nőt azért, hogy levezesse rajta azt a feszültséget, ami felgyülemlett benne az idő során. És, hogy pont azt a lány bántotta kibe vmi véletlen módján beleszeretett… El sem tudta képzelni. Ott ült egy ideig megtörten, gondolataiba mélyedve, míg be nem nyitott a szobába Zoey…

-Elliot, az a…- kezdte a lány, de abbahagyta mondandóját, mikor meglátta az ágyon fekvő barátnőjét és a srácot.

-Mi történt?- szaladt oda Rikához és megfogta a lány homlokát.- Elliot, Rika…

-Beteg…- fejezte be a fiú letörten.

-Elliot történt vmi?- guggolt le a fiúhoz Ichigo.

-Egy lehetetlen alak vagyok… egy állat- hangzott a szomorú, halk felelet, és elmesélte Zoeynak a történetet. Zo csendben figyelt, de mikor a srác befejezte megszólalt:

-Elliot, Rika biztos meg fog bocsátani, hiszen te mérges voltál és ő meg tovább fokozta- mondta kedvesen.

-Ez nem mentség!

-De Elliot te szereted, mond el neki, hogy milyen fontos neked!

-Nem, mert ő bi…

-Nem szeret??- vágott Zoey felháborodottan a fiú szavába.- Pedig úgy veszem észre nagyon is kedvel!

-És én most mit csináljak? Mondjam neki: ááá szia Rika bocsi, hogy felpofoztalak, de szeretlek. Mégis hogy gondoltad?

-Pontosan így, felébredése után pontosan 10 perced van, hogy elmond neki, különben, én fogok közbeavatkozni- szólalt meg Ichigo ellenkezést nem tűrő hangon.

-Jó… úgy sincs más választásom, jobb ha tőlem tudja meg- törődött bele Zoey ítéletébe Elli. A lány gyorsan kiment a szobából, mert elkezdett ébredezni a barátnője, de előtte még odadobott a srácnak egy bátorító „hajrát!”…

-Jobban vagy?- kérdezte Elliot Rikát, mikor felült a lány az ágyon.

-Igen- hangzott a tömör felelet.

-Bocsáss meg- kérte a srác a lányt. Rika ránézett a fiúra és közben az arcát fürkészte, majd kis idő múlva megszólalt:

-Biztos volt vmi a háttérben… nem szoktad ilyen hamar felkapni a vizet… nem hargszom, mert ha én nem teszek rá egy lapáttal akkor nem törté…

-Rika, én voltam a hibás, akkor sem szabadott volna ezt tennem- vágott a lány szavába- csak azt szeretném mondani, hogy szeretlek.

Rika megrökönyödve hallgatta a srácot, igaz ezt várta már egy ideje, hogy kimondja Elliot ezt a szót, most mégsem tudott semmit sem mondani a meglepetségtől. A srácot elbizonytalanította a hallgatás, ezért az ajtó felé vette az irányt. Már Elliot keze a kilincsen volt, mikor a lány megszólalt:

-Én is.

A fiú megtorpant és kisfiúsan csodálkozó arccal a lány felé fordult, majd elmosolyodott.

-Eljönnél velem ma?

-Hova?- kérdezte Rika.

-Az meglepetés- felelte vigyorogva Elliot.

-Szeretem a meglepiket…

-Ennek örülök, a parkban akkor 8-kor megfelel?

-Tökéletesen- válaszolt örömteli hangon a lány.

-Akkor hívok egy orvost- közölte boldogan Rikával, majd kisietett a szobából…

12.fejezet

Elliot miután felhívta a dokit és az megállapította, hogy Rika enyhe megfázásban szenved, a lány hazasétált, kicsinosítsa magát a randira…

***

Rika 7-kor elindult a park felé… Mikor odaért Elliot már várta. Mivel mind a ketten előbb érkezetek, úgy döntöttek elmennek sétálni.

-Mi az a meglepetés?- kiváncsiskodott Rika.

-Még várj egy kicsit- felelte gyengéd hangon Elliot.

-Jajj... nagyon kiv…- ezt nem tudta befejezni a lány, mert egy rózsaszín vmi repült feléjük. Mind a ketten elugrottak a száguldó élőlény útjából, ami a földre zuhant. Rika és Elliot felálltak, majd megjelentek a vadmacsok…

A szerelmes pár hátra fordult , hogy megnézzék, mi száguldott feléjük. A fák közül Zoey alakját vélték kivenni…

Rika és Elliot rájött, hogy támadnak az űrmanók.A lány megfogta a varázsmedálját és átváltozott. Mire befejezte az átalakulást megjelent Dren, Tarb és Shardon egy hatalmas polipszerű mutáns kíséretében. A lányok felkészültek a harcra. Bridget Shardonnal csapott öszze, Kikki Tarbbal, Rika, Corina és Renée a polippal készültek végezni, míg Zoey Drennek próbált visszafizetni az előző csatájuk miatt. Bridget és Shardon megegyeztek egy olyan pillanatban mikor senki sem figyelt oda rájuk, hogy nem harcolnak, inkább együttes erővel legyőzik a Kékseéget…

Dren kezében a tőrjei voltak, amiket a földön fekvő Zoey nyakának tartott. A lány már felkészült a halálra mikor megjelent a Kék lovag. Nekifutott Drennek, aki elvesztette egyensúlyát és a pár centire lévő szakadékba kezdett el zuhanni… Az utolsó másodpercben az űrmanó megragadta a Kék lovag ruháját és magával rántotta a mélységbe…

Corina és Renée a földön hevertek, eszméletlenül, apró zúzódásokkal a testükön, Rikát viszont a polip karjai szorongatták… A lány már alig kapott levegőt, az ájulás kerülgette, teste minden porcikája fájt… Rikával forgott a világ… aztán homályosult a kép… kezdte feladni a reményt… már nem is ellenkezett az őt hívogató káosszal… hagyta had essen bele a fejében tátongó sötétségbe… de egyszer csak hírtelen…

-Elliot!- szólalt meg egy hang Rika fejében.- Elliot… élnem kell… ha meghalok , ő itt marad védtelenül… megfogják… megfogják ölni…Gyerünk Rika! Élned kell!

A lány teste elkezdett kékesen fényleni, majd ez a ragyogás egyre erősebb lett, elnyelve a polip és Rika alakját. Majd hirtelen megszűnt a fénybúra és a lány élettelenül esett a földre…

Elliot odafutott hozzá, a vér megfagyott ereiben, lélegzete elállt… Kitapintotta Rika pulzusát, az gyenge volt és szabálytalan… A lány kinyitotta szemeit és egy gyémátszerű könnycsepp gurult le az arcán…

-Elliot… szeretlek...- nyőgte a lány. Elliot fizikai fájdalmat érzett, hogy szenvedni látta kedvesét. Rika meg akart szólalni, de minden egyes szó amit kiejtett iszonyú fájdalmat okozott neki. Újabb könnycseppek gyűltek a szemében. Mellkasa szaporán mozgott… sok vért vesztett… ugyanis a polipnak sikerült súlyosan megsebesítenie…

-Elliot… nekem el kell men…

-Ne, ne csináld ezt Rika! Ne kezdj el búcsúzkodni! Nem fogsz itt hagyni, fel fogsz épülni…-Elliot hangja elcsuklott…

Ez a lány , aki annyi boldogságot adott neki, ő megérdemli, hogy kapjon még egy esélyt, neki élnie kell!!

Magához szorította a gyenge lányt… egy könnycsepp csordult le az arcán… Elliot belenyúlt a zsebébe és kihúzott belőle egy ezüst nyakláncon lógó kristályt és szerelme nyakába akasztotta. Rika teste vörösen kezdett el izzani és sebei gyors tempóban kezdtek el gyógyulni… Mikor Rika éppen és egészségesen feküdt Elliot karjaiban, kinyitotta szemét…

-Elliot?- nézett a fiúra, kinek arca rohamosan közeledett az övéhez.

-Sss… ne szólj semmit…- és rátapasztotta ajkait a lányéra. Ebben a csókban a két fiatal minden érzése benne volt … mert csak ennek a pillanatnak éltek… A következő percektől félnek, de most kimutatják érzéseiket és utána mennek a bizar, ködös, láthatatlan jövőbe… Kis idő múlva elválltak ajkaik… Rika felállt gyors puszit lehelt Elliot arcára és elfutott, hogy belevesse magát az életbe…