4. fejezet

Mark és Zoey beléptek az előszobába , ahol 3 ismeretlen ember ült, plusz a csapattagok.

-Ááá…Zoey, ők itt a vezetők- kezdte monológját Elliot.- Ayumi , Lümiere és Marko.- Mutatta be az idegeneket a srác.

-Marko? De én azt hittem…- nézett értetlen tekintettel Zoey a fiúra.

-Hát igen bocsánat…. Hogy nem szóltam nektek…

-Nahát pont úgy néz ki mint én!- állapította meg Mark.

-I -igen… majd elmesélem- szólalt Markhoz Zoey.
-Lányok , ő itt Ayumi, ő szabja személyre a ruháitokat és egyéb dolgaitokat. Lümiere segítségével az űrmanókról tudunk meg még többet és Marko segít a kékkristállyal való kísérletezgetésben- mondta Elliot.

-Azért jöttünk most ide, hogy információkat osszunk meg veletek- kezdte Ayumi, aki narancssárga vadmacsruhafazonú szoknyában illetve felsőben vidított. A barna haja oldalt egy narancs gumival volt összetűzve, a rövidebb tincsek a szemébe lógtak, ami zölden csillogott.- Lümier most tudott meg érdekes történeteket az űrmanókról- és barátnőjére mutatott, Lüminek világoskék haja, amit elegáns kontyban összekötve hordott, s miből egy hullámos tincs lógott. Mélykék szeme huncutul nevetett, ruhája királykék színű volt , ami egy topból és egy rövidnadrágból állt.

-Egyik napon sikerült bejutnom az űrmanók számítógépes rendszerébe és kiderült, hogy új mutánsfajt próbálnak létrehozni…

-Nekik is van számítógépes rendszerük? De hisz ez lehetetlen…- hihetetlenkedett Zoey Lümiere szavain.

-Igen, a Földön kémeket helyeztek el a világ különböző tájain, akik óriási tökéletességgel álcázzák kilétüket- folytatta beszámolóját a kék hajú lány – a növények, a kékkristály és az állatok tulajdonságát akarják egy mutánsba belehelyezni egyszerre így lehetséges, hogy ezek az új mutánsok képesek lesznek rá, hogy elszívják a levegőt, vagy ha legyőzitek őket akkor a testrészei újra összeállnak és megint szembeszállnak veletek…stb. Ilyesmi tulajdonságaik lehetnek. Eddig értitek?- Kérdezte Lümiere.

-Igen – felelték kórusban a lányok.

-Oké. A kékkristály mindenkiben máshogy van meg. Vagyis ez azt jelenti, hogy az egyik birtoklójában erősebben van meg míg a másikban kevésbé. Ezért az egyiknek közületek nagyobb ereje van a másikótoknál.. Ez személyre szabott… a kékkristály mindeniben máshogy növeli az erejét, valakinek hatalmas lesz, míg a többinek kisebb. Ennek persze vannak külön szintjei. Vagyis a ha a kristály kék színű akkor pont jó, ha zöld egy fokkal jobb… a sárga szín az közepes erejű. A lila az erős, míg a rózsaszín akkor az hatalmas. Nektek elkell jutnotok a legfelső szintre vagy elvesztitek a csatát… ezért a fegyvereiteket egy kicsit felturbózzuk- fejezte be mondandóját Lümi.

-Eddig értitek?- érdeklődött Marko.

-Hát… nagyjából…- hangzott Corina felelete.

-Nem baj, az is épp elég ha egy kicsit felfogtatok belőle. Majd később mindent megértetek.- mondta Ayumi. -Én és Marko megcsináljuk a fegyvereiteket, hogy minden egyes használatnál a harci eszközötök magába szívja a kristály erejét, hogy a legközelebbi támadásotok sokkal erősebb legyen minden alkalommal. Így mindig feljebb juthattok a szinteken és erősebbek lehettek. Persze ez lassú folyamat.- közölte Ayumi a csapattal.

-Értem…- közölte álmélkodó hangon Zoey.

-De most akkor ti, hogyan segítetek?- érdeklődött Brigite. Akin látszott, hogy minden egyes szót felfogott a hallottakból.

-Ahogy mondtam, a fegyvereiteket turbózzuk fel és megmérjük a teljesítményüket. Ideadnátok őket?- fejezte be Marko és felállt, hogy elvegye a lányoktók a harci eszközeiket. Miután átnyújtották azokat…

-Viszlát!- köszöntek el a lányok és Mark.

-Sziasztok!- búcsúztak a többiek és a kis csapat kiment az utcára. Renée elindult a stúdió felé, Corináért jött a limuzinja, Bridgite elment a könyvtárba, Kikki pedig elsétált az oviba a tesójáért. Mark és Zoey ismét kettesben maradt…

5.fejezet

Mark hazakísérte Zoeyt és közben kifaggatta az űrmanókról, a kékkristályról és Markoról. A lány mindent elmagyarázott neki. Mikor a házhoz értek csókkal búcsuztak… Majd Zoey bement a házba, a fiú pedig haza sétált…

***

Másnap Zoey megint későn ébredt ezért sietnie kellett az iskolába. Mikor odaért a padjánál egy kisebb tömeg gyűlt össze. Befurakodott, majd megpillantott egy lányt.

-Ööö… ide engednétek?- kérdezte Zoey a körbe állókat.

-Szia! Te ülsz itt?- köszöntötte az új lány, kinek hosszú, göndör, vörös haja volt. Szeme zölden ragyogott.

-Igen, szia!- köszönt vissza Zoey.

-Ugye nem baj, hogy ide ülök?

-Nem- szólt vidáman Zoey- úgy is mindig egy padtársra vágytam.

-Hát… köszi… én Laura vagyok- mutatkozott be.

-Engem Zoeynak hívnak…-tovább nem folytathatták az ismerkedést mert elkezdődött az első óra. Zoey többször is észrevette, hogy Mark feléjük pillant. Ez mind szép és jó lett volna, csak az volt a baja ezzel a cicának, hogy nem őt nézte. Ezen a lány nagyon elszomorodott. Mikor vége lett az órának Laura odament Markhoz és kérdezet vmit. Zoey még jobban elszontyolodott. A nap végén még be sem ment ebédelni, rögtön hazament letenni a táskáját, majd elsétált a kávézóba…

Ott estig dolgozott. Mikor végzett a munkával elment a parkba. Ott leült és nézte az eget.

-„De szépek a csillagok, olyan szépen ragyognak az égen”- gondolta Zoey. Ekkor vki leült mellé. Oldalra nézett… Elliot volt az.

-Nagyon csendes voltál ma. Vmi baj van?- nézett rá Zoeyra végre a srác.

-Nem -hajtotta le a fejét.

-Persze…- Zoey rénézett.

-Nem hiszed el?

-Nem.- hangzott a tömör felelet.

-Nincsen semmi baj… mondta csendesen Zoey.- Azt hiszem én megyek… Szia!- köszönt el Zoey és otthagyta egyedül a csillagoktól ragyogó égbolt alatt a fiút.

***

Másnap mikor beért a suliba a barátnői azzal fogadták, hogy nézzen be a terembe.

-Mi??- kiáltott fel Zoey mikor belépett a „szobába” és meglátta Markot kinek az ölében Laura ült. Smároltak. Zoey kirohant a teremből egyenesen a parkba. Úgy érezte mintha vki a szívébe markolt volna. Mikor odaért, leült a fűre és keservesen zokogott. Kezével átölelte a lábát. Sokáig ült ott magányosan míg vki meg nem fogta a vállát. Hátrafordult és meglátta Elliotot. A fiú elésétált és legugolt.

-Mi a baj Zoey? – kérdezte gyengéden Elliot. Zoey lehajtotta a fejét. A srác megfogta az állát és felemelte a lány fejét.

-Zoey, mi a baj?- a lány nem válaszolt, de könnyes szemei mindennél többet elárultak.

-„Talán összeveszett Markkal?”- gondolkodott Elliot.

-Szakítottál a barátoddal?- kérdezte a srác, Zoey megdermedt, majd elkezdett folyni ismét patakokban a könnyei. Elliot átölelte. Zoey még egy darabig zokogott, majd elnyomta az álom a fiú karjaiban… Elliot felemelte és bevitte az alvó lányt a kávézóba…

-Úr isten!- sikoltott fel Corina.- Mi történt Elliot?

-Semmi csak elaludt- felelte a fiú, majd bevitte a szobájába a még mindig könnyes szemű Zoeyt, és ráfektette az ágyra.

***

Zoey mikor felkelt, akkor a nap már vöröses fényével vonta be a tájat. Felült az ágyon és kiment a szobából, amiben igen kevés bútor volt található. A többi vadmacska már hazament. Egyedül Elliot volt a kávézóban.

-Sokáig aludtál…- közölte a lánnyal Elliot. Ezalatt Zoey odament az ablakhoz és nézte a leszálló alkonyt…

-Sajnálom…- szólalt meg Zoey, véget vetve a zavaró hallgatásnak.

-Ugyan mit, Zoey?- és tett a fiú egy tétova lépést a lány felé. Mivel nem történt semmi odament hozzá és ő is kinézett az ablakon. Zoey ránézett…

-„Hogy, hogy ilyen kedves? Nem szokott ilyen lenni… Hmmm… nem akarom bevallani magamnak, de nagyon helyes. Nem, nem szabad erre gondolnom, hisz csak most lett vége a Mark és köztem lévő kapcsolatnak. De akkor is helyes… Nem kislány! Elliot a fönököd…- beszélgetett magával Zoey.

-Zoey, jól vagy?- zökkentette ki ez a kérdés a lányt a gondolataiból.

-I-igen- felelte elpirulva a lány. Elliot észrevette hogy a lány egy kissé elvörösödött és ezt betegség első jeleként állította be.

-Szerintem, menj haza, lehet , hogy lázas vagy…- mondta Elliot aggódva.

-Dehogy is! Jól vagyok… De tényleg megyek…Szia!- és kisietett a kávézóból…

***

Zoey úgy döntött, hogy ezen a héten nem megy suliba. Inkább már másnap reggel bement a kávézóba és leült az egyik asztalhoz. Sokáig ült ott, gondolataiba mélyedve… de egyszer csak…

6.fejezet

Megszólalt Mini Mica…

-Betolakodó! Betolakodó!- ismételte magát a rózsaszín szőrpamacs. Zoey rögtön felállt és kisietet az utcára. Miután átváltozott meglátta Drent.

-Hello cicuskám!- üdvözölte „ barátnőjét” az űrmanó.- Hol vannak a barátaid?

-Semmi közöd hozzá! Inkább menj el amíg szépen vagy!- fenyegette Drent.

-Húúú…de megijedtem… reszket a rózsaszín nyuszis mamuszom…- gúnyolódott a manó.

-Maradj nyugton Dren, mindjárt nem reszketni fog, hanem fájni!!!- vágott vissza Zoey.

-Na lássuk mit tudsz szépségem!- és megfogta a lány karját majd, egy ismeretlen helyre teleportáltak…

Zoey miután feleszmélt, hogy rajta és Drenen kívül nincs senki, körülnézett. Egy sötét erdőben tartózkodtak, a fák rémként magasodtak föléjük és zavaró csend volt mindenütt. Zoey rettegett a „homályban”. Dren észrevette a lány félelmét.

-Mi van cicus? Csak nem megijedtünk?- szemétkedett a manó Zoeyval.

-Tudod mit Dren, van kedved harcolni?- érdeklődött gúnyosan a csajszi.

-Veled mindig szivi- folytatta az értelmetlen beszélgetést a lánnyal. Nem is sejtette, hogy Zoeynak az időhúzás az erőssége. A cicus eközben reménykedett, hogy rájön Elliot vagy vki, hogy eltűnt és utána jönnek segíteni a vadmacsok, ugyanis semmi kedve nem volt harcolni a kedvenc űrmanójával.

-És tulajdonképpen hova is hoztál?- kérdezte Zoey immár őszintén.

-Ohhh… tudod ez egy kicsit messze van Japántól, ugyanis Franciaország egyik erdejében vagyunk- vallotta be Dren, ördögi mosollyal az arcán.- Csak kettesben- tette hozzá.

-Jaj , de jó – felelte ingerülten a lány – minden vágyam az volt, hogy veled kettesben legyek.

-Te most pimaszkodsz velem?- kezdte Dren is elveszíteni hidegvérét… Mélyen egymás szemébe néztek a dühtől fűtötten… Hirtelen hangokat hallottak meg.

-Qu’ est-ce que tu aimes faire? – szólalt meg egy ismeretlen férfi hang.

-J’ aime danser!- hangzott a női felelet, Zoey és Dren észrevették, hogy közelednek, így egy csapatként összefogva bebújtak egy fa mögé. Onnan figyelték az eseményeket. Kis idő múlva megérkezett a párocska. A srác nem lehetet több 16 évesnél, szőke hajjal és barna szemmel áldotta meg az ég. Ruházata átlagos volt. A lány rózsaszín hajú volt, liláskék szemekkel. Frizurája is érdekes: ugyanis göndör tincseit két copfban hordta, csak lejjebb fogta össze haját egy lila szalag, mint Zoeynak. Ruhája egy rózsaszín polóból és egy hosszú, pörgős, fehér szoknyából állt. Fülében felemás fülbevaló díszelegett, az egyik egy ezüst szív, a másik ugyanabból a „fémből” készült kocka volt.

-Há, haá… Most csinálok egy mutánst!- kiabálta el magát Dren és előugrott rejtek helyéről.

-Qu’ est-ce que c’est,!- kiáltotta a fiú Drenre utalva. A lány meg sem moccant… megbénította a félelem… Zoey is felfedte kilétét…

-Nem, nem kislány!- és kisebb élvezettel elkezdte szívni a lány lelkét, ami rózsaszínen ragyogott, bár volt benne néhány narancssárga csík. Dren azonban hiába szívta kifelé a lelkét, az félúton megállt. Nem ment bele a manó „medúzájába”, hanem lassan közeledett vissza a lány teste felé. Ekkor Zoey akcióba lépett… nekiugrott Drennek. A srác elvesztette egyensúlyát és elesett, a csajsziba visszaért a legfontosabb része. Ebben a pillanatban megjelent Zoey számára egy kedves kis ismerős, nevén nevezve Mini Mica. A francia lány már feltápászkodott és megkövülten nézte a kis robotot, Zoeyt és Drent. Mini Mica odarepült a lányhoz és a beleejtett a kezébe egy varázsmedált. A csajszi rápillantott a tenyerében fekvő tárgyra.

-Varázsmedál átváltozás!- kiáltott Zoey és társa átváltozott Vadmaccsá. Okozott is kinézete nagy meglepetést… Haja kiengedve, immár hullámosan pompázott. Felsője rózsaszín volt mint Zoeyé, azonban a hasa kissé kilátszott. Szoknyája narancssárga, alatta pedig egy királykék farmernadrág amiben rózsaszín csíkok voltak. Ám nem ez volt az egyetlen érdekesség, hanem az, hogy fülei nőttek és nem is akármilyen fülei hanem macska fülei, de farka nem volt. Zoey miután feleszmélt az első sokkból csak ennyit tudott kinyőgni:

-Úr isten!

-Mi ez? És te ki vagy? Mi történt?- mondta ki egymás után ezeket a kérdéseket a megszeppent francia lány.

-Még egy vadmacs?!- hihetetlenkedett Dren. – Várjunk csak te tudsz japánul? -A lány nem felelt , csak nézte magát, majd hirtelen hátrafordult a barátját kereső tekintettel. Azonban meg kellett állapítani, hogy az otthagyta őt.

-Mi ez? Hogy lehet ez?- értetlenkedett továbbra is a legújabb társa vadmacsoknak.

-Ööö… -kezdte Zoey, de fogalma sem volt, hogyan vezesse bele a lányt a történtekbe…

-Na jó ez nekem magas! Lelépek, de még találkozunk!- és eltűnt Dren. Zoey most már még jobban kétségbeesett, mit csináljon egy ismeretlen országban egy új vadmaccsal?

-Ööö…- szólalt meg ismét, de nem tudott semmit sem mondani, így hosszú csend következett. De szerencsére nem sokáig, ugyanis megjelent a nagy semmiből Elliot. Mikor odaért a srác, meglepetten mérte fel a helyzetet.

-Ááá… egy újabb cica!- köszöntötte Zoeyt, majd odasétált a másik vadmacshoz- Ca va?- kérdezte a lányt.

-Ohh… kösz jól… azt leszámítva, hogy fogalmam sincs, hogy mi folyik itt…- mondta a csajszi- Öööö… és beszélhetsz hozzám japánul mert, értem a nyelvet mert én is onnan jöttem.

-Ja – mondta meglepetten Elliot, aki abban a hitben élt, hogy teljes a csapat, így neki sem jutot vmi sok az eszébe…- Gyere velünk, ott majd megtudsz mindent- vette fel újra a fiú nemtörődöm modorát.

-De Elliot! Hogy akarunk visszamenni japánba?- kérdezte Zoey.

-Mindjárt meglátod… hangzott a tömör felelet. De azonban már Zoey rég nem vele hanem társával volt elfoglalva.

-Szia én Zoey vagyok!- mutatkozott be a vörös hajú lány, aki már visszaváltozott.

-Én Rika vagyok- köszönt vissza.

-Ő Elliot, de ahogy most látom nem szalonképes- mondta gonoszan a sráchoz idézve kijelentését.- Ja amúgy Elliot, most azonnal megyünk japánba?

-Igen. Miért?- hangzott vissza a fiú hangja a távolból. A lányok utána futottak.

-De Rika… még össze kell pakolnia, a szüleitől el kell köszönnie és meg se lett kérdezve, hogy mi a véleménye…

-A szüleim nem itt élnek hanem japánban, és szívesen mennék veletek- szólt közbe Rika.

-Ennek örülök, a ruhád már nálunk van és kibéreltünk már neked egy házat Tokioban- mondta immár kedvesebben Elliot…- És különben is, úgy sincs más választásod- szólalt meg ismét „sötétebb” énje.

-Elliot! De ez nem is igaz!- kötött bele Zoey a srácba, de az már messze járt….