7.fejezet

A csajok Elliot után futottak… Mikor utolérték a srác egy fa előtt állt.

-Tegyétek rá a kezeteket és koncentráljatok arra, hogy kinyíljon itt egy átjáró- közölte a lányokkal le sem véve a fáról a tekintetét. Rika és Zoey engedelmeskedett, bár nem tudták miről van szó.

-Az átjáró másik végén ott vannak a többiek, ők tartják, hogy nehogy bezáruljon ez a dimenzió barlang- folytatta mondandóját a fiú… Ekkor kinyílt az átjáró és beléptek rajta az átkelni vágyók. Ez A hely belül világoskéken csillogott, miközben az óramutató járásával ellentétes irányban kavargott… Aztán rögtön elkezdte szívni őket vmi és vadmacskávézó padlójával ismerkedtek meg közelebbről. Elliot talpon maradt, viszont a két lány szépet esett a földön. Szidták is magukban a gravitációt.

-Sziasztok!- köszönt Rika, mert látta, hogy mindenki kérdőn néz rá. Zoey rögtön bevetette magát és bemutatta a vadmacskáknak új társukat, akik nem kis meglepettséggel fogadták a hírt. Ámulva ,tátott szájjal hallgatták a két lány történetét… és közben elmesélték Rikának ki is ő…

***

2 óra alatt Zoeynak sikerült kifejtenie a történetet, hogy hogyan találkozott Rikával… mikor a sztori végére ért, Elliot megszólalt.

-Gyere, Rika! Megmutatom, hogy hol laksz- Közölte a srác, semmi érzelemmel a hangjában. Rika felállt és elköszönt mindenkitől, majd kiment az utcára. Elliottal az élen. Egész úton szótlanul bandukoltak egymás mellett.

-Hát itt is volnánk- törte meg a csendet a srác, megállva egy sárga ház előtt.- Tessék itt vannak a kulcsok- nyújtott át Rikának 3 kulcsot- Ja és még vmi… az iskolába is beírattalak. Ebben az utcában lakik Zoey is, ő majd reggel idejön és együtt mentek suliba… Viszlát!- elindult a srác. Rika „odadobott egy sziát” Elliotnak, majd kinyitotta a kaput és két percen belül már a házat csodálta belülről. A lány körbejárta a lakást… az ajtóval szemben a narancssárga nappali volt, amiben egy TV és néhány bútor volt nagyon ízléses elrendezésben. Mellette a konyha, ami hamar elnyerte tetszését Rikának. A nappaliból 2 ajtó nyílt, az egyik az étkező volt, a másik pedig a hálószobát. A lány nem kis örömére rózsaszín tapéta ölelte át a falakat. Ebben a helyiségben pár szekrény , egy számítógép, ami az asztalon foglalt helyet és egy ágy. Rika észrevette, hogy még van egy helyiség amit rejtély fed, ugyanis ezt a bizonyos szobát egy ajtó választja el tőle. Bement és ott volt a fürdő, ami zöld színű volt. A lány rögtön beleszeretett a lakásba és már nem csak egy háznak gondolta, hanem az otthonának. Rika berendezkedett majd elment fürödni. Mikor befejezte a tisztálkodást, belefeküdt az ágyába és pár perc múlva álom nehezedett szemére…

***

Reggel Zoey kivételesen korán kelt, mert ugyanis félt Elliot haragjától ami utoléri, ha nem érnek be időbe a suliba. A srác tegnap közölte vele, hogy neki kell bekísérnie Rikát a suliba. Zoey ezért kénytelen volt elmenni az iskolába, pedig még mindig nem felejtette el a Markkal töltött gyönyörű napokat… Nem akarta látni expasjiát azzal a Laurával csókolózni. Összeszorult a szíve… Már majdnem lecsordult egy „gyémántszerű gyöngycsepp” az arcán mikor kopogtak a szobája ajtaján. Kitörülte könnycseppjeit a szeméből… összeszedte magát, majd kisétált az ajtón. Nem reggelizett, hanem rögtön elment Rikáért…

Eközben a másik lány is elkészült és az utcán várta Zoeyt.

-Szia Rika!- köszönt a csajszi mikor odaért a sárga ház elé.

-Hello Zoey!

-Mehetünk?- kérdezte vidáman Zoey, most már nem volt annyira szomorú.

-Hát persze! Vigyázz suli jövünk!- hagyták el ezek a szavak Rika mosolygós ajkát és a lányok elindultak a suliba…

***

Mikor bementek az osztályterembe egy kisebb tömeg gyűlt össze Mark padjánál. Zoey rá se figyelt a szerelemes párra inkább leült a helyére. Örömmel állapította meg, hogy Laura szíveskedett elülni mellőle. Mutatta Rikának, hogy üljön le. A lány lepakolta felszerelését, majd kiment a folyosóra, Zoey pedig követte. Rika vicceket kezdett el mesélni barátnőjének, aki hangos nevetéssel jutalmazta azokat. A tömeg hamar észrevette a beszűrődő hangokat és a folyosó felé futottak. Még Mark is kisétált… mikor meglátta Zoeyt melegség öntötte el a szívét…

-„De ki lehet az a másik lány? Még soha nem láttam őt.”- gondolkozott a srác.-„De gyönyörű Zoey… És én mit tettem? Megcsókoltam Laurát és ráadásul hagytam, hogy mellém üljön. Vele járkáltam Zoey helyett, pedig jobban örültem volna, ha Zoey lett volna mellettem. Mit tettem?”- hangzottak Mark fejében ezek a szavak. Megbabonázva nézte szerelmét. Nézte most, mert tudta, hogy örökre elveszítette a lányt. Fájt emiatt a szíve… mint legutóbb Zoeynak. Egymás miatt szomorkodtak… Tekintetét Zoey arcán felejtette.

Pillantásuk találkozott, tekintetük összekapcsolódott…

-„De gyönyörű… ez a szívből jövő mosoly, még a szeme is vele nevet… Zoey sajnálom… Szeretlek…”- beszélgetett magával Mark. Zoey pirulva elkapta az arcát és elindult be az osztályterembe… utána Mark. Majd kezdetét vette az első óra.

***

A nap végén Mark odament Zoeyhoz.

-Ööö… szia Zoey!- Beszélhetnék veled?- kérdezte félénken a fiú.

-Igen. Persze.- felelte a lány.

-Tudod rólunk szeretnék beszélni- kezdte Mark. Mivel Zoey nem szólt közbe ( minek a srác kimondottan örült) csak kérdőn nézett, folytatta tovább vallomását.- Sajnálom… amit veled tettem, hogy Laurával megcsaltalak… minden az én hibám. Tudom, soha többé nem leszünk együtt, mert elvesztettem a bizalmadat, de tudd, hogy még mindig teljes szívemből szeretlek.- mondta Mark szomorú arccal. Majd készült elmenni, de Zoey megragadta a csuklóját. Mark visszafordult és belenézett a lány szemébe. Zoey tekintetében is ugyanazok az érzések voltak felfedezhetők mint az övében.

-Mark… én is szeretlek… adok még egy esélyt- közölte vidáman a sráccal.- Felejtsünk el mindenkit aki közénk állt – mondta és felemelte bársonyos kezét a fiú szemére téve, gyengéden lezárta Mark szemhéját. Lábujjhegyre állva belesúgta a srác fülébe:

-Szeretlek… és azt szeretném, hogy együtt legyünk… persze ha ez neked nem jelent akadályt. – suttogta … utolsó mondatát alig hallotta a fiú. Mark gyengéden védő karjaiba zárta a lányt.

-Akadály? Nekem nem –felelte boldogan a srác. Kézen fogva kisétáltak a teremből…

8. fejezet

Rika egyedül ment haza, mert nem akarta zavarni a Zoey és Mark között kibontakozott kapcsolatot. Besétált a lakásba és letette az iskolatáskáját, majd elindult a vadmacskávézóba.

***

Mikor odaért felvette a ruháját aminek felsője rózsaszín és szoknyája narancssárga volt. Elliot rögtön közölte vele, hogy álljon munkába. Rika úgy dolgozott mint egy rendes pincérnő. A többiek később érkeztek meg, mert sokáig voltak a suliban. Sőt… Renée és Zoey be sem jöttek…

-Hol van Zoey?- mérgelődött Elliot.

-Ööö… a barátjával beszélget… azt hiszem Markkal… igen vele- felelte gyermekes ártatlansággal Rika.- De hol van Renée?

-Fotózáson. De Zoey Markkal van?- álmélkodott Elliot- Azt hittem összevesztek…

-Ma suli után odament hozzá és beszélgettek, ezért léptem le gyorsan- fojtotta a srácba a szót Rika.

-Mi?? Zoey összejött újból Markkal?- hallotta meg Corina a beszélgetés lényegét, és érdeklődve szállt be a csevegésbe Kikkivel az élen.

-Nem tudom, de szerintem kibékültek- felelte Rika.

-Aha…- szólalt meg Elliot- csak ennyit akartam tudni- és elindult a szobája felé…

-Jéé… Renée… Már is megjöttél?- kérdezte Bridgitte az ajtón belépő híres embert.

-Igen. Nahát, hol van Zoey? Általában mindig itt szokott lenni…-nézett körül a lila hajú lány.

-Markkal van…- és beszámoltak Renéenek a történtekről…

-Jól van cicák vége a pletyka partynak- szólalt meg Zoey hangján egy hölgy.

-Zoey?- kiáltottak fel álmélkodva a „pincérlányok”.- Mesélj!- és körbevették a most érkező barátnőjüket. A lány pedig elmesélte hogyan békültek ki Markkal…

-Nahát Zoey gratulálok- kezdte Bridgitte.

-Ez jó- folytatta Kikki.

-Csak szerencséje volt- fejezte be Corina .De titokban örült, hogy Zoey és Mark között minden rendben.

-Na jól van, de most már menjünk dolgozni, mert Elliot leharapja a fejünket…- csajok szétszóródtak, hogy újból kiszolgálják a vendégeket. Mikor a napnak utolsó sugarai a föld „szélénél” narancsos-vöröses fátyolba borultak, a lányok a földel egy szintre kerültek a fáradságtól. Úgy érezték mintha egy-egy 200 kilós súly lenne a kezükhöz láncolva.

-Na lányok, ki kér egy ruhát?- lépett be Elliot zsebre tett kézzel.

-Én!- hangzott Kikki felől egy hang.

-Én is!- szólalt meg Zoey, de a srác nem nézett rá.- Hahó, Hahó! Elli én kérek!

-Nem Elli hanem Elliot a nevem- felelte flegmán a fiú.

-Tényleg kapunk ruhát Elli?- észre sem véve előző mondatát a srácnak a lány.

-Nem – felelte a legnagyobb természetességgel.

-Óóó… ez nem fer!- nyafogott Zoey.

-Én csak próbállak rávilágítani milyen az élet- hagyta rá Elliot.

A lányok kitakarították a kávézót, persze Zoey mondta közben a magáét…. Corina és Renée együtt mentek haza elsőnek, majd, Kikki: aki után Bridgitte rohant…

-Rika, mehetünk?- szólalt meg ásítva Zoey.

-Menjél. Én még beszélek Elliottal- válaszolt Rika.

-Nem baj, ha megyek?

-Nem- és elindult Elliot szobája felé.

-Hát, jó, szia!- és Zoey kiment a kávézóból….

Rika hamar rátalált Elliotra, igaz nem a szobájában a srácnak. Bekopogott az ajtón és válaszként egy igent kapott. Belépett. Egy kék szobában találta magát, ahol különféle műszerek és pár számítógép foglalt helyet. Rika ilyen dolgokat még sose látott( kivéve a számítógépeket). A helyiségben egy ablak sem volt. Ámuló arccal figyelte a szobát, mint egy kisgyerek. Elliot ezt észrevette, mert megszólította a lányt.

-Miben segíthetek?

-Kérdezni szeretnék vmit…. Hátha te tudod a választ…- hangzott a félénk felelet.

-Hallgatlak, ülj le- udvariaskodott a srác.

-Tudod amikor átváltoztam- foglalt helyet és nézett a fiúra. Az ezt a kijelentést egy fejbólintással jutalmazta, jelezve, hogy tudja miről beszél a lány.- Akkor olyan füleim nőttek, mint Zoeynak, de farkam nem volt. Hogy lehet ez?

-Fogalmam sincs- mesélte tömören véleményét Elliot.- De…. végülis megnézhetem közelebbről a DNS-ed, akkor talán megtudhatjuk, hogy mi a hasonlóság közted és Zoey között… elvégre én is úgy tudtam, hogy csak egy hegyi macska van…Különben is Zoeyről már meg van minden információ a gépen. Na akkor beleegyezel, megnézhetem?- folytatta monológját a srác.

-Igen- hangzott Rika válasza, ezután Elliot elkezdte a „vérvételt” és babrált egy ideig a gépen. Mikor végzett csak ennyit mondott:

-Úr isten!

-Mi az?- állt fel a lány és a fiú mögé lépett.

-Látod, ez a felső rubrika Zoeyé, az alsó a tiéd- mutatott a monitorra- csak 10% az eltérés kettőtök DNS-e között.

-De hát ez, hogy lehet?- értetlenkedett Rika.

-Mond a szüleid nevét!- adta ki az utasítást a a lánynak Elliot.

-Mitsuko Lee és Jake Schell- válaszolt gépiesen a lány. A srác beírta a neveket. Pár perc múlva….

-Ez az!- kiáltott fel Elliot, de hangjában meglepettség volt.

-Mi az? –kérdezte izgatottan Rika.

-az ükapáitok… ikrek voltak. Ez 4 generációkénet nagyon ritkán: ismétlem ritkán, történik meg, hogy a DNS-e a leszármazottaknak hasonló vagy ugyan olyan lesz…Ezért hasonlítotok ennyire. Ahogy látom az ükapáitok ükapjuknak az ükapjai is ikrek voltak.- mesélte mérései jelentését Elliot.

-Úgy érted, hogy én és Zoey rokonok vagyunk?- fogta fel lassan a helyzetet Rika.

-Igen -hangzotta tömör felelet.

-De ez lehetetlen, hogy ennyire hasonlítson a DNS-ünk…

-Ebben az esetben nem… mint ahogy már mondtam az ükapáitoknál is ugyanaz volt a helyzet mint nálatok- fejezte be monológját a srác.

-Aha… Hát köszi mindent… azt hiszem én most megyek…- búcsúzott a lány.

-Mond el Zoeynak amit hallottál, ahogy észrevettem jól kijöttök, biztos örül majd neki, ha megtudja, hogy rokonok vagytok-szólalt meg Elliot.

-Oké. Köszi. Szia.- hagyták el ajkait a lánynak ezek a szavak. Kilépett a szobából, majd a vadmacskávézó kapuján és hazáid futott…Mikor hazaért, gyorsan elkezdte tárcsázni Zoey számát, majd elmesélte neki, hogy mit mondott Elliot… Rika nem kis örömére Ichigo hatalmas ujjongással fogadta a hírt, hogy ők rokonok….

9.fejezet

A nap még csak éppen felkelt mikor Tokio városában egy fehér házból kilépett egy lány. Elindult az úton, közben figyelte a sorakozó házakat. A suli felé haladott a járdán, míg a másik oldalt egy részeg benga állat dölöngélt. Az iskolás gyorsabbra vette a tempót, nem szeretett volna az iszákos Úrfival beszédben enyelegni. De az észrevette a csajszit és elésétált…

-Hello, baby… - csuklott egyet a faszi- nincs kedved velem jönni?

A lány nem válaszolt, megbénította a félelem. A srác két kezét a falnak támasztotta, elzárva a csajszi elől a menekülés útját és hozzányomta a lányt a hideg falnak. Az szaporán kapkodta a levegőt és remélte, hogy jön vki, de csalódnia kellett, nem volt egy lélek sem az utcán. Megpróbált hideg vérrel gondolkozni, lennie kellett valami megoldásnak, de egyre nehezebben tudott nyugodt maradni. A fickó megfogta az „áldozata” állát és végighúzta nagyujját a lány ajkain, majd elkezdett az arca közeledni a megdermedt csajsziéhoz. Ajkaik már majdnem találkoztak, hogy fájdalmas csókot váltsanak… a pasi érezte a lány parfümjét, ami az óceánra emlékeztette. A srác leheletét már az iskolás a száján érezte, mikor…

-Hagyd őt békén!- szólalt meg egy ismerős hang. Az alkoholista felkapta fejét és ránézett a lány megmentőjére, de abból semmit sem látott.

-Mert különben mi lesz?- vágott vissza egy macsó stílusában a részeg. Az ismeretlen egy szempillantás alatt a faszi előtt termet és „megajándékozta” azt egy tockossal. Az a földel egy szintbe került. A titokzatos srác már indult is el, mikor a lány megszólalt…

-Miért segítettél? Hiszen te…

-Nem tudom úgy érzem nem vagyok közömbös irántad…- vágott a csaj szavába.- De ez nem azt jelenti, hogy jóban leszünk.

-De hát… akkor…- a megmentő odasétált a hölgyeményhez és a szájára tette a mutatóujját, és megszólalt.

-Úgy érzem, hogy szeretlek. De, ha te is szeretnél akkor sem lehetnénk együtt mert én nem tartozom közétek, az én családom és barátaim nem itt élnek. És ezt te is tudod… Mi ellenségek vagyunk, ezt sem újdonság számodra. És én a Deep Blue szolgálom, persze ha legyőzhetnénk akkor béke lenne, de ez nem fog megtörténni, mert hatalmas az ereje , de attól még szeretlek. Tudom, hogy ritkán szoktunk találkozni és akkor is harcolunk, de én ezen alkalmak alatt beléd szerettem. Bár te nem érzel így irántam, azért ezt elmondom, hogy ha nem lesz senki én örökké itt leszek neked. Engem bármikor hívhatsz… rögtön ott leszek – fejezte be vallomását a srác és indult volna el a megszeppent lánytól, mikor az a csuklója után kapott, végleg maradásra bírva a fiút. Lábujjhegyre állt és forrón megcsókolta megmentőjét, aki ezt viszonozta és megölelte a lányt.

-Mit jelentsen ez Bridget?- nézett bele a lány csillogó szemébe, majd az a srác izmos mellkasára hajtotta fejét.

-Én… én, teljes szívemből szeretlek, Shardon- válaszolt Bridget. Az űrmanó még szorosabban ölelte, arcát a lány selymes hajába fúrta. Nem akarta elengedni ezt a tüneményt…

-Jajj, istenem…. Shardon! 5 perc és becsöngetnek, futnom kell mert nem érek be!- szakította félbe a romantikus pillanatokat Bridget. A srác feleszmélt és rajött, hogy kedvese a suliról beszél, de azt is tudta, hogy szerelme akárhogy is sietne nem érne be időben. Felkapta Bridgetet és egyik kezét a lány dereka, míg másikat a lány lába köré fűzte. Bridget érezte a srác kellemes illatát, minden egyes lélegzetvételét, a fiú védő karjai elfelejtették vele az iskolát. Hirtelen a suli udvarán találta magát és észbekapott… szerelme az iskolába teleportálta. Gyors csókot lehelt Shardon ajkára, majd befutott az iskola kapuján. A srác mintha azt hallotta volna: a játszótérnél…