19.fejezet

-Csá csumi csá csokoládés pacalleves baracklekváros cserebogár tücskös rétes pörköltszaftos megybefött palacsintás halászléturmix lecsófagyi tonhalas tejleves tyúkszaros kakaóscsiga gyerekpezsgő élesztővel! És mindezt az Afrikai Szarfőzde biztosította számunkra! – üdvözölte a kávézóba belépve Rika a többieket.

- Legyen szíves kisasszony egy kicsit szebben fogalmazni és érthetőbben- szólalt meg Elliot. Rika kisétált az épületből és bezárta az ajtót. De 5 másodperc múlva…

- Na jó! Ez a sok fini- kaja amit itt elmondtam és ti természetesen elkészítettétek és megkóstolgatátok má lejárt és rájöttünk hogy sok benne az E betű ezért Elli megkért, hogy ne mérgezzem a népet, így mindenkit megkérek, hogy hagyja abba a csokoládés pacalleves, a baracklekváros cserebogár, a tücskös rétes pörköltszaftos meggybefött, a palacsintás halászléturmix, a lecsófagyi, a tonhalas tejleves, a gyerekpezsgő élesztővel és más ínyencségek kóstolgatását. Megértéseteket köszönjük! Amúgymeg.... Hello bello bolond bogyók!!!!!- köszönt be ismét az ajtón Rika.

-Na így már egy fokkal jobb…

-Köszke! Fini- zibi- zaba keverék! Tod szándékomban áll csődbe vinni az Afrikai Szarfőzdét- mondta komoly arccal Rika.

-Hova megyünk?- terelte a szót Zoey.

- Ööö… Valahova… el… - válaszolt „nagyon határozottan” Rika.

- Köszönjük ezt a pontos útbaigazítást a kisasszonytól – szólt közbe Elliot.

- Kisasszony? Neked Istennő! – ripakodott rá a srácra Rika. – Na akko kinek van kedve túrázni?

- Nekem.

-Nekem nem – szólalt meg Corina az alvégről.

- Nekem sem.

- Nekem mindegy.

- Én Markkal akarok lenni…

- Nekem is mindegy –mosolygott Mark.

- Ha má így mondjátok nekem is tök 6… Menjünk shoppingolni és Elli fizet!

- Akkor túrázni megyünk! Én veled többet nem megyek vásárolni ezt megfogadtam – vágta rá Elliot.

-Most mé? Csak szoknyákat, csukákat, tatyókat, fül-bigyókat, fini kajákat meg még egy kupac más bisz- baszot vevegettünk… -sorolta Rika.

- Meg a nyelvet is nagyon töröd… - gúnyolódott Elliot.

- Ez az alap… A mai vilába enélkül nem is lehet megélni!!! Valamit fel kell találni! A csúnya feltaláló bácsik már mindent kitaláltak előlünk és tudták, hogy nekünk semmit se fognak hagyni amit feltalálhatunk, de az Én eszemen nem járhatnak túl! Mert Én vagyok… Én! – Rika egy eléggé büszke pofátlan arcszerkezetet mutatott be.

-Értem – válaszolt beletörődve Elli. Talán még se volt épp a legokosabb dolog a világ legIQ lightabb csaját barátnőjének kérni… - És teneked már nem kell semmit se feltalálnod, mert bebizonyítottál egy tényt…

-Mit? Hogy a világ IQja állandó csak egyre többen vagyunk rá?

-Igen- hallatszott a tömör felelt.

- Sírály! Akkor irány az erdő!

-Az előbb még vásárolni akartunk menni – kapcsolódott be Zoey az értelmetlen beszélgetésbe.

- De most van a Változás éve : 2006, ilyenkor sokszor lehet hírtelen mást csinálni…

-Ezt a logikát… - szólalt meg a mai nap másodjára Corina.

- Nekem? Nekem nincs- értetlenkedett Rika.

- Az talán jobb lenne, ha nem lenne- temette arcába Elliot a kezét.

-Zoeytól örököltem – mutatott a lányra Rika.

- Tőlem? Tőlem nem. Le vagy tagadva… - válaszolt Zoey majd Mark ölébe visszahajtotta fejét.

- Sírály! Akkor is megyünk és meglátogatjuk a cuki kis kullancsokat, meg a többi gusztustalan dögöt! – jelentette ki Rika.

„Corina beáll a képbe- Hogy ebből mi lesz az a következő részben kiderül… - A lány oldalra néz, de csak egy nagy porfelhőt lát amiből egyszer- kétszer kilóg egy láb vagy egyéb testrész… Kortyol egyet a teájából- Ha lesz és nem verik addig szarrá egymást…”

20.fejezet

-Úr isten! Segítség! Meg fogok halni! Úr isten! – Zoey egy fába kapaszkodva kiabált csukott szemekkel.

- Zoey! - Mark mosolyogva nyújtotta kezét a lánynak, aki fél méterre volt a talajtól.

- He? – Ichigo elpirult és lenézett, majd hirtelen leesett a fáról és tompa puffanással jelezte, hogy földet ért. Rika kárörvendve mutatott a lányra és közben majdnem lezakózott barátnője mellé a nagy röhögéstől. – Héééé! Nem szabad kinevetni azt aki bajba került! Annak segíteni kell! – Rika legyintett és elindul, de megcsúszott és legurult a leejtőről a másik macs mellé. Elliot lesokkolva nézte a jelenetet, 1000-szer megbánta már, hogy összehozta a sors őt a lányokkal de legfőképpen Rikával.

-Ne vitatkozz idiótákkal, mert lehúznak a saját szintjükre és legyőznek rutinjukkal! – eszmélt fel Elliot Rika hangjára.

-Ezért nem vitatkozok veled soha…- suttogta és kezébe temette arcát. Mark megunva a lányok szerencsétlenkedését sétált oda Elliothoz. Majd oldalra nézett, ahol Corina már egy nagy pokrócon ülve iszogatja teáját. Odasétált a lányhoz és unottan melléült, aki egy pohár teát nyújtott neki. Nagyokat kortyolva nézték tovább az unalmas jelenetet. Miközben a lányok felmásztak, de még akkor is veszekedtek. Bridgette, Elliot, Wesley, Kikki és Renée egy ideig érdeklődve figyelték a vitát, majd nagyokat ásítozva a pokróchoz sétáltak és lehuppantak rá. Kis idő múlva beesett Shardon, majd rögtön el is ment szerelmével, megmentve azt az unalmas haláltól.

- Sziasztok lányok! – köszönt vagy 5 fiú. Rika és Zoey abbahagyták a vitát és a vendégekre néztek. Elliot és Mark felállt.

- Ezek a pasijaitok? Na ne röhögtessetek már! Velük égetitek magatokat? Gyertek velünk és mi majd boldoggá teszünk titeket! – Szólalt meg egy fekete hajú japán fiú. Rika felemelte az egyik szemöldökét.

- Boldoggá akarsz tenni? Miért? Már is lelépsz? – Bukott ki a lányból a kérdés.

- Jajj, ne izélj már! Főállásban hordozom, függőben vagyok, nincs herpeszem, rendszeresen kottázom, ritkán fogyok alkoholtól, kisportolatlan testalkatom van, divatosan költözöm, hiperaktív punnyadós életet élek, modern felbontású vagyok. Ennyi nem elég?

- Hát néha igen… De nekem nem! Mert Én kivétel vagyok és a kivétel erősíti a szabályt! Szabályok pedig azért vannak, hogy megszegjük őket… ezért az egész egy szart sem ér! – mesélte teljes átéléssel Rika.

- Látlak még?

- Hmm…- gondolkozott Rika. -Majd küldök egy fényképet…

- Ufff! Egy modell ügynökség fotósa vagyok, Éppen egy ilyen arcot kerestem mint a tied. – mondta a fiú.

- Én meg plasztikai sebész vagyok és pont ilyen arcot kerestem mint a tied. –Elliot és Mark nevetve ültek vissza. Ha így folytatják nem lesz ebből semmi…

- Volt már dolgod valódi férfiakkal?

- Nem. És neked? – A lánynak már kezdett elege lenni a rámenős fiúból. Rika oldalra nézett és értetlenkedve meredt a röhögő Zoeyra és többiekre.- Most mi van?

- Az hogy bukó vagy – mondta mosolyogva a fiú, ugyanis ő is eléggé viccesnek találta a lány „kedves” bókjait.

-Te meg rámenős…

- Akemi Takemitsu vagyok! – a fiú kezet rázott Rikával és Zoeyval.

-Mi ez a hirtelen hangulatváltás?- kérdezte Zoey.

- Rájöttünk, hogy nem a legjobb ötlet veletek kikezdeni…

- Akkor sírály! Én Rika Atshushi vagyok!

- Én Zoey Hanson.

- Örülök! Úr isten! Mo…

-Igen? – vágott a fiú szavába Rika.

- Mondom elmebajban szenvedsz! – Rika Elliothoz sétált közben.

- Én? De hát Én nem szenvedek… élvezem minden percét…

A társaság még órákig szórakozott Takemitsu és Rika párbészédén…

21.fejezet

-Hagyd csak! – mondta Elliot.

-De tényleg haver, idepofátlankodunk, bunkózunk veletek, most meg itt lajhárkodunk.

-Nyugi! Mi meg azt hittük, hogy egy tapló, majomfejű, bűzlő, iszákos, profi, segélyen élők táborába tartozó, lajhárral hozott össze a sors- dugta be Zoey a fejét a fiúk közé. – Elliot, javaslom, kerítsd elő Rikát, mert lelépett egy csigával…- A fiú értetlenül nézett a lányra.- Tudod! Csiga! Az a nyálas gusztustanság…

-Igen, tudom, hogy mi az a csiga… De mi olyan érdekes benne?

-Hát mert csiga! Mert ő csiga… Mászik vagy csúszik, mittomén. Rika nem tud. Van neki olyan sok kiálló izéje és azok mozognak.

-Igen, azokat szemeknek és tapogatóknak hívják- szólt bele Takemitsu.

-És?- kérdezte Elliot, még mindig bambán.

-Mi és? Lelépett Rika egy csigával…

- Csiga nincsen veszély, csiga nincsen veszély, most az újam a szemedhez ér… - hallatszott egy női énekhang a bokorból. – Mindenki fél csiga, mindenki fél, hátradőlni csak istennek ér… Vagyis nekem, de azt is csak nyugággyal… - Elliot a növény mögé sétált. Rika guggolva egy csiga-szemet terrorizált, majd felnézett. –Most mi van? – nézett barátjára. – Ez az izé itt csúszkált és cuki volt… és nyálkás, me...

-Csigának hívják – közölte Elliot a lánnyal.

-Aha. Szóval csiga. Miért pont csiga? Csúszva Izeg Gazul Alul?

-Azért, mert így hívják. Csi- ga! – magyarázta Elliot. Most mit nem lehet ezen érteni? Jó, Franciaországban élt „ Nem kicsit, nagyon” sokat, de, hogy nem tudja japánul megérteni, hogy a csiga az Csiga, ez azért már elképesztő. Pedig azt mondta Rika, hogy tudja a nyelvet. Akkor miért ne tudja a csigát? Olyan mindenhol van… Franciaországban csigát- kagylóval vedelik, a csigát-csigával vedelik, de ahonnan van csiga, azt addig vedelik, amíg el nem fogy. A csiga az Csiga. Pici nyálkás izé. Háza is van. És megy a földön… vagy csúszik. Ha valaki rálép… megszívja… a csiga.

- Yeeee! Megtarthatom? – kérdezte ártatlanul Rika. –Franciába csak égett csigusz volt a zaba. Utálom a csigát… Döglött. Látod? Döglött állatot etettek velünk! Ilyen dögöket…

- Rika, igen, döglött állatot. Nem is élőt – ejtette tenyerébe fejét Elliot. –Most nem értem, hogy ezen mi olyan felháborító…

-Szegény csiga-biga… Mindenki csigázik…- lépett oda Zoey és szemügyre vette Rika csigáját. –De cukiiiiiiiiii!

-Igaz? Sztem is! –mondta boldogan Rika.

-Mehetünk? –kérdezte kissé idegesen Elliot.

-Hazavisszük? - Zoey felemelte a csigát.

- Ő lesz a kávézó kabalaállata? - csodálkozott Rika.

- Nem hoztok semmit…-morogta Elli.

-Van kávézótok? – kiabált oda Takemitsu.

-Ja! Egy ilyen babarózsaszín palotaszerűség- válaszolt Zoey.

- És ez lesz az új recept?- kérdezte a japán srác.

-Azt próbáljátok meg! – mondta erősebb hangerőn Elliot.

- Miért ne? Nem is rossz ötlet Takemitsu! – szólt oda a srácnak Rika.

- Az ÉN kávézómban nem lesz csiga a fogás – szólt közbe Elliot, mivel észrevette, hogy hiába ordibál, nép rá se hederít. De hatalmas mérgére, ismét, szavai süket fülekre találtak.

- És lesz majd csigás terítő is! – álmodozott Rika.

- Előbb megyek végig a 0-ás géppel a hajadon – erre Rika végre felfigyelt.

- Az Én isteni, egyedi, cso... –Elliot ránézett.

- Egyedinek tényleg egyedi- mondta a maga gúnyos hangnemében a fiú.

- Egyedien csodálatos, hosszú…

- Hosszú? Neked m a hosszú? Ez vállig ér… Ez nem hosszú - kötött bele Rikába ismét a srác.

- Az egyedien csodálatos, hosszú, fénylő, gyö…

-Hajat kéne mosni néha és akkor nem ennyire fénylene… - Szólalt meg ismét a szőke fiú.

- Gyere ide és megtermékenyítelek! – kiabált Elliot után Rika, aki már messze futott. Persze a lánynak sem kellett több, szaladt szerelme után…

-Jössz sétálni? – nézett Takemitsu Corina barna szemeibe.

- Ööö… igen – felelte a lány, majd hagyta , hogy a fiú segítsen neki talpra állni. Kettesben elindultak a békés, álatokkal és növényekkel teli erdő felé…